Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

Tatárvár - Öreglak között. -  valljuk be, - nem gyakran túrázott eddig a TTSE.
Kardos Éva ide szervezett túrát, ami a Somogy Turistája sorozathoz, annak 11/2. pontjához illeszkedett.
Tatárvár megállóban leszállva, eligazítást tartott a túravezető, majd átmenve a két halastó között, megtekintettük a Balatoni Halgazdaság itteni telephelyét, amely mellett horgásztó is volt kialakítva.
Sikerült betekinteni a halkeltető épületébe is, ahol a láttuk az ikrából alig kikelt, néhány milliméteres nagyságú kishalak sokaságát.
A gazdaság bekötőútján elértünk Buzsák község szélére.
Az utcákban látott  házak láttán megállapíthattuk, hogy Buzsák községben szépen karbantartott, gondosan kialakított  épületekkel és közterekkel ékes települést ismerhettünk meg.
Ez az első benyomás végig kitartott, amíg el nem hagytuk a községet.
Rövid pihenőt tartottunk a templomnál, ahová rövidesen megérkezett a Tájház gondnoka, Kovácsné, Magdika is, aki bemutatta a templomot .
A gazdagon aranyozott oltár és díszesen faragott szószék mellett a régi falu helyén álló un.Fehér-kápolna, ide áthelyezett, fából faragott oltárát is láthattuk. Az oltár főhelyén Szűz Mária szobra található, amelyet neves napokon felöltöztetnek.
Jelenleg, rátétes, piros himzésű ruhában pompázott.
A templom után a Tájházba mentünk, ahol egy eredeti állapotában megőrzött, kétszobás füstöskonyhás parasztházat láthattunk, amelynek egyik szobája a Buzsáki hímzésű népviselet egyes darabjaival volt berendezve. Itt voltak találhatók a helyi fafaragások egyes példányai is.
Az udvaron lévő, nyított szín alatt vásárolni is lehetett a különböző, népi motívomú ajándéktárgyakból.
A Szent-János hegyet megtekintve, megcsodáltuk a sok présházat, amelyek zöme nádfedeles volt. Ezeket rendesen gondozzák, sok présház tetején fedeztük fel a friss javítás, karbantartás nyomát.
Megkerülve a községet, elindultunk a másik szőlőhegy felé, ahol finom tramini bort kóstoltunk.
Ezután a Fehér-kápolna következett, amely a régi település helyén áll. A község mára elköltözött, de a kápolna szépen karbantartott környezetben őrzi a régmúlt emlékét .Az épület  egyébként zárva volt, de az eredeti berendezését a falubeli templomban csodálhattuk meg.
Néhány km. földesút következett, néha a fülledt erdőben, néha a verőfényes napsütésben.
Végül elértük Öreglak szélét, ahol a túravezetőnk vendégül látta az egész társaságot.
Sütemények, pogácsák, saját termésű vörösbor ,hűtött szódavízzel! Mindezt ülve fogyasztva!  Mesés volt!
Az elfáradt társaság új erőre kapva, az enni és innivalót elfogyasztva, rekord idő alatt leért a vasútállomásra, ahonnan baj nélkül hazaérkeztünk.
Köszönet Kardos Évának, aki megszervezte a túrát és vendégül látta a fáradt Csapatot.
Köszönet a Túratársaknak, aki velem tartottak ezen a meleg, verőfényes nyári napon, amikor jóval túlléptük az eredetileg tervezett távot.
Benedek Balázs