Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

 December 1.-.én az Egyesület 38 tagja Budapestre utazott, többek között az Országház megtekintésére. Az itthon maradtak közül a 9.30 órakor induló, 7. sz. busszal a túravezetőnkön, - Kapitány Zoltánon -, kívül hatan indultunk Szentjakabra.
A végállomás előtti megállónál szálltunk ki és a kőlapokkal kirakott járdán mentünk fel a romokhoz.
Ide felérve, túravezetőnk rövid kis tájékoztatót tartott, majd a romok megtekintésével kezdtük a túránkat.
Mivel egy osztály már volt a romok között, Mi balra indultunk, körbe a romok mellett. A kiránduló osztály átrobogott a kilátó felé, így a mi utunk is szabaddá vált. Kár, hogy a távcsövet leszerelték, így csak szabad szemmel nézegethettünk a város felé. A lehullott lombokon keresztül keletre jól látható volt a szennyvíztisztító és ülepítő medencéi.
Elgyönyörködtünk a vár keleti fala melletti jukkákban, míg négyen a központi rom együttes közepén áthaladva indultak a kijárat felé.
A Várhegy gerincén haladó útról jó kilátás nyílt jobbra és balra is a szőlőhegy épületeire, művelt és műveletlen kertjeire.
Legutóbbi, erre vezető túránkhoz híven, nem mentünk le a szőlők végében a sárga rom jelzésen a horhosba, hanem egyenesen, a fák közötti ösvényen az utat lezáró nagy árokhoz tartottunk.
Itt a lányok közül ketten kicsit lemaradtak, de bevártuk Őket.
Jobbról már a sárga rom jelzésen, szép szálerdő mellett haladtunk el. Az út járhatósága nem volt ideális, - látszott, hogy rég tartották karban -, a tócsákat óvatosan kerülgetni kellett. Napsütésben, egyes részeken, avarszőnyegen haladt a kis csapatunk, jó hangulatban.
Már előre megbeszéltük, hogy ott kell letérni a rom jelzésről a források felé, ahol a Marci névnapját ünnepeltük.
Így is történt! Itt beton útjelző táblák is voltak a földút mellett.
Eddig a gerincen haladtunk, innen egy völgybe vezető,régi szekérúton haladtunk óvatosan a sárga forrás jelzéseken, melyek elég régiek voltak.
A bevágásban haladó út egy nagy halom hamu és sátorhely maradvány mellett haladt el.
Itt értük el és kereszteztük először az erdészet műútját. Innen gyönyörű avarszőnyeges, széles úton haladtunk lefelé. A fák között néha láttuk a kanyargó műutat.
Volt egy rövid szakasz, ahol a bevágásban halad, jelzett útra bedöntögettek kisebb fákat, így öten kikerülték azokat.
Kanyargós, szépen látható, lejtős úton értünk le a Herceg-forrásokhoz.
Még a források elé érve, az utat egy nagy, kidőlt, száraz fenyőfa zárta el. El akartuk fordítani, de ketten nem bírtunk el vele.
A három forrásból kettő szép, tiszta volt, a harmadik zavaros. Próbáltuk kitisztítani a levelektől a kifolyó nyílásokat, nem sok sikerrel. A patakocska medre is tele volt a faleveleken kívül feltúrt földdel, és száraz ágakkal.
A két asztalt és a négy padot letisztítottuk az avartól, de nedvesek voltak, így leülni nem lehetett.
Rövid megbeszélés után nekiálltunk falatozni.
A forrásokhoz közel, a túlsó parton, jól látható volt egy frissen épített magasles.
Az út a kiszélesedő patakmeder mellett, majd attól eltávolodva vezetett. Balra, az ott már száraz, patakmeder feletti töltéshídon haladtunk át. A híd mellett egy régi, összedőlt magasles maradványait nőtte be a növényzet.
A híd után, kis emelkedővel értük el az itt újjáépített, friss aszfaltozású és murvás szélű erdei műutat. Jobbra rákanyarodtunk erre a műútra, de sárga forrás jelzés 20-30 méterre ismét balra vitt minket egy szép erdei útra. Avarszőnyegen, lassan emelkedő úton haladtunk egy szép szálerdőben.
Pár száz méter után már bokros, gondozatlan úton értük el az emelkedős út legrosszabb részét.   Az út itt egy bevágásban halad, aminek a járható részét jó pár száz méteren a vaddisznók úgy feltúrták, hogy még fűcsomók sem látszottak a legtöbb helyen.
A bevágásból kilábalva, szép kilátás nyílt a völgyre. Visszanézve, balra szép nagy, világos színű óriásfák csoportja maradt meg a kihajtó, 5-10 éves sarjak felett.
Megvártuk a lemaradókat, majd egy rövid, meredek szakasz után, ismét egy sarjerdő szélére értünk.
Az előbbi emelkedő végén jobbra a bokrok között elég nagy, összegyűrt műanyag fólia halmai éktelenkedtek.
Jelezték, hogy emberi településhez közeledünk!
Az utunk egy már jártabb szakaszához érkeztünk, ahol a jelzések után balra fordultunk. Jobbra egy magasles és szántóföld látszott az erdő szélén.
Bokros részen haladt a traktorokkal, terepjárókkal jól kijárt járt út, szélein az elmaradhatatlan műanyag flakonokkal.
Kis, meredek horhoson felérve, a tetőn jobbra kanyarodott a mi jelzésünk. Itt elértünk utunk legmagasabb részére. A szőlőspincék már egyre közelebb kerültek.
Rövid megálló következett, a kökénybokrok termésének megkóstolása és a lemaradók bevárása miatt.
Innen már kacskaringósan haladt lefelé a szőlők közötti, javított horhosban a jelzett utunk.
A horhos nagyon keskeny volt és néha nagyon meredek.
Baloldalt egy óriási tölgy látszott, a másiknak a gyökerei látszottak ki a az agyagfal felső peremén.
A jelzéseket is néha ilyen fák gyökereire festették fel. Leérve, az utolsó kanyarban egy fenyőfa magasodott a horhos fölé, csak gyökerei tartották, törzse alul a levegőben volt.
A völgybe érve, jobbról a zöld jelzés is megérkezett.
Cserénfa ismertető táblája itt, az útkereszteződésnél volt. Balra, a faluig, mindkét oldalt, méterben állt a fa, a szélső házakig.
A házak között kutyák ugattak meg minket, árok szélén macskákat, az egyik udvarban fehér galambokat láttunk, az erőgépek, gépkocsik mellett.
A falu közepére érve, jobbra fordultunk, majd a patak hídja után balra.
Itt egy fapadokkal, asztalokkal ellátott kis tér volt kialakítva.
A valamikori vasútállomásra vezető töltésen vezető út ma is jó állapotú, bár karbantartásával nem sokat foglalkoznak. A Surján patak feletti fahíd jó állapotban van, itt a patakról 3 vadkacsát láttunk felszállni jöttünkre.
A régi vasúti töltést elérve, balra fordultunk Szentbalázs felé, elvileg jelöletlen útra, de furcsa mód a 2-300 m-re lévő magasles oldalán még zöld jelölés volt.
A régi vasúti töltésen nem mehettünk végig, mert a bozót már benőtte a további részt, egyébként is, jobbra, a falu központja felé letértünk.
Szentbalázson a faluszél számunkra a falu közepe lett. A lábbelik letisztítása után pár perc múlva már jött is a busz.
Szabó 2. László